A gázálarcban a külvilág eltűnt. A párás üvegen át, mint gülüszemű marslakók bámultuk homályba vesző társainkat, ziháltunk, fujtattunk a gumipofában. Nem csak vakok, jóformán süketek is voltunk saját légzésünk hörgő sziszegő hangjától.
A boldogság fokozható. Az élményt a vegyvédelmi ruha felvétele emelte az egekig. Fél süketen, szinte vakon nem túl egyszerű felvenni. Ilyenkor gyakran nadrágszárnak nézte az ember a kabátujját. Előbb utóbb azért sikerült beöltözni, és hogy a kellemes gőz a gumiruha alól lefelé ki ne szökhessen, ránk került a vegyvédelmi csizma is. Hú de jó volt.
Kattints a képre............
bővebben>>>
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez